Póló

Este, lefekvés előtt ittam egy jó pohár vizet. Pár csepp a pohár faláról lecsöpögött a pólómra. Bogi ránéz, megsimítja:
- Aputszi, fiszes. Nem vigyázoj pójódjaa?

Dögrovás

Az egész család dögrováson van. Kezdődött velem múlt hétfőn, lázzal, köhögéssel, hányással. Apuci elvitt a doktor bácsihoz, aki mondta, hogy 10 nap lesz a lefolyás, addig is daedalon-kúp és 38,5 felett lázcsillapító.

Nagyon remélte a család, hogy Borcsi nem kapja el. De. Elkapta. Nem kicsit. Nagyon. De ő nem hányt, csak hasmenése volt. Tudjátok, az a fajta híg fos ami kiszívárog a pelenka résein, átáztatja a bodyt, átáztatja a felsőruházatot, sőt, még Anya pólójára is jut belőle.

Szóval azzal foglalkoztattuk Anyát, hogy míg én hánytam, Borcsika befosott, majd fordítva.

Nade hétvégére tovább fokozódott a helyzet azzal, hogy Anya és Apa is elkapta. Apa gyakorlatilag végigaludta a 3-napos hétvégét, a láza viszont ritkán esett 38 alá. A nagy zsírégetős láz le is égetett Apuci varázsos testéről 1,5 kilót.

Anya sincs túl jól. Közben én vasárnap a Mamánál vagyok. Labdázunk Tatatával, Mama mellett alszom, nézzük a Minimaxot, csupa jó dolog.

Nem aham, hanem igen

Mostanában gyakran kijavítom magam. Apuci és Anyuci nagy örömére egyre többször mondom, hogy "Nem aham, hanem igen" meg hogy "Nem akajok, hanem kéjem"

Múlt hétvégi állatkertezés

Az összes kép megtekinthető itt: http://2007.kovacsolt.hu/allatkert/

Fotók Apuci szülinapjáról

Andris kitette a blogjára a fotókat.

Homokoztam Francival

Húsvét

Reggelire kalácsot ettünk (Apuci sütötte), sonkát, tojást. Alighogy befejeztük, szóltam, hogy "bicikjiszni medüünk?". Előző nap ugyanis hozott nekem a Nyuszi egy pöpec kis kék háromkerekűt.

Apa kísért el a bicajtúrára. Én nem szeretek pedálozni, de az nagyon tetszik, amikor valaki tol és a pedál mozog a lábam alatt. Ha nem érzem ezt, akkor nyögök kicsit, majd "Aputszi, szegítsz!". Nagyjából 3/4 órát kerekeztünk, mire befutott Tatata. Persze kibicajoztunk elé a buszmegállóba. Meglocsolt minket (Anyát, Bojcikát és engem is), majd indult volna Apával további helyekre locsolni. "Én isz megyek szétájni" -- mondtam nekik és alig bírtam kivárni, hogy Anya felöltöztessen.

Buszon Apa karjában lazultam, játszottam a kapaszkodókkal. A metrón a mozgólépcsőre való felszállás nem volt veszélytelen -- főleg Apánal nem, aki hátramenetben irányítgatott engem. A lelépést leegyszerűsítette, hogy felemelt.

A menetrend a következő volt: Nelly dédi, Juci mama (Ábel nagymamája), Ági mama (közös nagyink Ábellel).

Nelly dédi meglepődött, nem számított rám. Gyorsan előhozta Szilvi régi szovjet babáját. Ettől annyira megijedtem, hogy onnantól végig Apa karjában ültem. Azért elkértem a felajánlott játék kannát (öntöszőkannát kéjek) és kértem egy kis szénsavas ásványvizet (szújósz fiszet kéjek).

Pont az alvásidőmben indultunk tovább: nyűgös voltam. A busz ablakából minden játszóteret megbámultam (Játszótéjje megyünk?) és ki akartam próbálni a villamos lépcsőjét is (ededüj szájok je). Bár egyedül szálltam le, azért sírtam.

Juci mamánál és Lalapónál rögtön a kalitkájában kotorászó papagájt szúrtam ki magamnak (féjek madájtój). Aztán kunyiztam egy kis ebédet -- miközben a finom tárkonyos húsgombóclevest kanalaztam, már kértem is a "mászodik"-at.

Befutottak Ábiék, illetve Ábi 7-éves unokabátyja, Marci is. Innentől elszabadult a pokol: iszonyatos sikolyok között kezdtünk bujócskázni a számomra ismeretlen lakásban. Játék közben bebriketteltem, de szerencsére Apánál volt tartalék pelus, Szilvi tisztába is rakott.

Lalapó meg akarta locsolni Ági mamát, úgyhogy hazahozott minket kocsival. Én a Nándi babaülésében el is bóbiskoltam.

Ági mamához szinte Ábiékkal együtt érkeztünk. Még egy nagy hancúrjáték, kis pudingevés, aztán mentünk haza. Jó kis kalandos nap volt.

Cumpika

Múltkor kis törődésre vágytam -- ilyenkor az a kedvencem, hogy a fájós puncimra panaszkodom. Most csavartam egyet a dolgon, nem puncinak vagy puntszinak mondtam, mint szoktam, hanem cumpinak.
- Fáj cumpikám! Kéjek kamijját.
Anya ilyenkor mindig főz egy kis nyugtató hatású kamillát, vattával lemosogatja a puncimat, aztán pelus nélkül hagy kicsit szellőzni. Közben megleptem Apát az óhajtó mód kezdetleges használatával:
- Nem fájna a puntszim!

Vasárnapi bilizés

A múlt előtti hétvégén történt:
Délben szóltam Apucinak, hogy bilibe szeretnék kakilni. Be is hozta Apa a sárga fókát, én meg berángattam azt a fotel mögé. Nincs is annál ideálisabb hely: elölről a fotel fedezi, 2 oldalról meg a kanapé és a komód. Nyugodt hely a nyugodt elmélkedés számára :)

Na, amikor végeztem, Anyuci szólt, hogy futás a fürdőbe, ahol is lemosható az iszapgólemmel való bírkózásom nyoma. Futás közben egy kisebb lógó galacsin azért a padlóra került. Mosás után nem hagytam sem a régi pelusomat, sem az újat rámadni. Mondtam, hogy bugyikát akarok. Megkaptam.

Apa is és Anyuci is gyakran kérdezgette, hogy nem kell-e kakilni, pisilni. Nyeeeeem, válaszoltam mindig. Aztán Anyának feltűnt, hogy barna a badim úgy derékmagasságban. Kibontott, és ott várta a meglepetés. Az ebéd előtti iszapgólem ikertestvére, persze sokkal lágyabb iszapból formázva, dúsan megszórba kukoricával.

A kicsomagolás nem sikerült csont nélkül: még negyed óra múlva is a felmosás sokadik üteme volt a fő teendő :)

6-hetes vizsgálat

Tegnap Anyuci és Ági mama elvittek a doktor bácsihoz, aki megvizsgált, megnézett. Tetszem neki. 4,10 kg voltam, 54 centi. Ma csípőszűrés vár rám.

Szőjőt

Nagyon sokszor kérek Anyucitól szőlőt. Azt is gyakran emlegetem, hogy
- Aputszi hosz szőjőt.
Eddig nem értette Anya, hogy miért kell nekem szőlő, ill. hogy miért emlékszem rá, amikor jó fél éve nem ettem. Ezen a héten kiderült, hogy minden bogyót szőlőnek hívok. Főleg a meggybefőttet meg a szilvabefőttet. Apucival majd' minden reggel eszünk ilyet.

Első hetem képekben

Apuci feltöltötte az első hetem képeit. Mind megtalálhatók itt, a galériában.

Leesett a köldökcsonk

Ma az esti fürdetés után leesett a köldökcsonk.

Előtte délután visszamentünk a kórházba, hogy megcsinálják a PKO-vizsgálatot meg hogy kiadják az anyakönyvi kivonatomat. Az előbbit 2 után, az utóbbit szigorúan 2 előtt. Minket persze 2 utánra hívtak.

Előtte reggel volt a Judit védőnéni, megnézett, megmozgatott, Anyáéknak csomó dolgot elmagyarázott, körbemosta a köldökcsonkomat (akkor még megvolt).

Sokat cumizom Anyuci cicijét. Talán ma megállt a súlyesésem.

Ecce Boró

Ecce Boró (ejtsd: ekce boró, jelentése: íme a Borcsi) Az ősi latinok mondását vettem most kölcsön, hogy tájékoztassalak titeket, a rajongóimat, hogy Apuci feltöltötte a tegnapi (szülés, esti látogatás) és a ma reggeli (látogatás) képeket. Nézetek, gyönyörködjetek bennem.

Képek itt a képtárban.

Megszülettem

2007. február 3-án 13:48-kor, a 38. hetem 6. napján megszülettem. 3050g, 54cm vagyok. Szép vagyok, jól vagyok, Anya is jól van.

2 éves vagyok

Ma 1:40-kor betöltöttem 2. életévemet. Apuci írt is szép felköszöntést. Jó kis nyüzsgős napon vagyunk túl eddig. Anyáék 8 és 9 között próbálgattak kelteni, de nem igazán voltak sikeresek. Pedig az összes ajándékot odahordták az ágyra. Kaptam egy jó kis pénztárgépet, mikrofonnal, vonalkódolvasóval. Pont olyan, mint amilyeneket látok amikor amikor megyünk "vászányónyi". Aztán Borcsitól kaptam egy szép könyvet, ami arról szól, milyen lesz, ha ő is megszületik. Ez az. A reggelit sem fejezhettük be, amikor csöngetett a régi és ismét visszakapott védőnénink, Judit. Ő volt az első és eddig legsegítőkészebb védőnénink és én nagyon szeretem őt. Még mondókát is mondtam neki, meg megmutattam, milyen ügyesen lovagolok a csacsimon.

Ahogy Judit elment, rohantunk NST-re. Ez a Non Stress Test rövidítése (avagy terhelésmentes vizsgálat), egy ilyen EKG-szerű szerkezet, ami nézi Borcsi szívhangját, Anyuci méhecskéjének az izommunkáját, meg Borcsi mozgásait. Ebből az okos doktor és szülésznénik/bácsik látják, hogy mikor bújik majd ki Borcsi.

Gyors séta, majd irány haza ebédelni. Kiettük a hűtőből a maradékokat, kell a hely a délutáni nagy vacsorának. Én most alszom, Anyuci a nőgyógyász bácsinál nézeti meg ismét Borcsit, Apa meg várja, hogy érkezzenek a vendégek: Cicamama és -papa, Peti, Ági nagyika, Tatata. Sajnos Ábelék nem tudnak jönni, ők majd a hét végén köszöntenek fel.

Apuci, fodjajtossz vejem

Nejem altatja a Bogit, én meg a gépnél ülök. Egyszer csak azt hallom ki a hálóból:
- Apuci, fodjajtossz vejem! Tudood?

Beteg vagyok

Köhögéssel kezdődött még szerdán. Az orrom is folyt. Csütörtökön reggel már mondtam Anyának, hogy:
- Szétáni, dottó bácszi-hosz. (Sétálni, doktor bácsihoz)
A rendelésen kaptam köptetőt, meg Cebiont kell szednem, de ez utóbbit kis adagban úgyis rendszeresen kapom.


Péntek este már semmi étvágyam sem volt, nem ettem Ági nagyi bableveséből, csak 2 kanállal, a palacsintára meg rá sem néztem. Mivel a köptetőt étkezés után kell bevennem, Apa megkínált a kedvenc sajtommal, parenyicával. Annak nem tudtam ellenállni, jó pár falatot benyeltem.

Nem tartott soká. Pár perccel később ugyanazzal a lendülettel küldtem vissza a sajtdarabkákat, amivel habzsoltam. Sőt, a sajt magával hozta a 2 falat bablevest is.

Gyors fogmosás után TV-nézés közben elaludtam. Apa bevitt az ágyba, de rázott a hideg és nyöszörögtem álmomban. Anyuci meghőmérőzött, meg kúpot is adott. Mind2re éles sírás volt a válasz. Apuci felvidított egy kis Cebion-cseppel (cszöppet, cszöppet) aztán visszaájultam.

Számok

Hihetetlen a gyermeki elme absztrakciós képessége. A nejemnek olvastam fel példaszöveget manysiul, hogy demonstráljam a rokonnyelv hasonlóságát a mienkhez.
-- Akva, kitüg, churum, nila, at, chot: mi ez? -- kérdeztem.
-- Nem tudom -- válaszolt Anya
-- hét, nósz, tijec -- folytatta a számolást Bogi.

36. heti ultrahang

Kedves nénik és bécsik!

Eddig csak a nővérkém írt ebbe a blogba, de most már én is jelentkezem. Ma -- miközben Bogi a Manyáéknál játszott a Micivel -- mi Anyával és Apával voltunk ultrahangon. Kiderült, hogy ma ért véget a terhesség 36. hete (Anya azt hitte, hogy tegnap), a tömegem 2500gramm, a születésem várható ideje feb. 26. A részleteket (FL, TAD, AC, miazmás) holnap közli veletek Apuci.