Nem aham, hanem igen

Mostanában gyakran kijavítom magam. Apuci és Anyuci nagy örömére egyre többször mondom, hogy "Nem aham, hanem igen" meg hogy "Nem akajok, hanem kéjem"

Múlt hétvégi állatkertezés

Az összes kép megtekinthető itt: http://2007.kovacsolt.hu/allatkert/

Fotók Apuci szülinapjáról

Andris kitette a blogjára a fotókat.

Homokoztam Francival

Húsvét

Reggelire kalácsot ettünk (Apuci sütötte), sonkát, tojást. Alighogy befejeztük, szóltam, hogy "bicikjiszni medüünk?". Előző nap ugyanis hozott nekem a Nyuszi egy pöpec kis kék háromkerekűt.

Apa kísért el a bicajtúrára. Én nem szeretek pedálozni, de az nagyon tetszik, amikor valaki tol és a pedál mozog a lábam alatt. Ha nem érzem ezt, akkor nyögök kicsit, majd "Aputszi, szegítsz!". Nagyjából 3/4 órát kerekeztünk, mire befutott Tatata. Persze kibicajoztunk elé a buszmegállóba. Meglocsolt minket (Anyát, Bojcikát és engem is), majd indult volna Apával további helyekre locsolni. "Én isz megyek szétájni" -- mondtam nekik és alig bírtam kivárni, hogy Anya felöltöztessen.

Buszon Apa karjában lazultam, játszottam a kapaszkodókkal. A metrón a mozgólépcsőre való felszállás nem volt veszélytelen -- főleg Apánal nem, aki hátramenetben irányítgatott engem. A lelépést leegyszerűsítette, hogy felemelt.

A menetrend a következő volt: Nelly dédi, Juci mama (Ábel nagymamája), Ági mama (közös nagyink Ábellel).

Nelly dédi meglepődött, nem számított rám. Gyorsan előhozta Szilvi régi szovjet babáját. Ettől annyira megijedtem, hogy onnantól végig Apa karjában ültem. Azért elkértem a felajánlott játék kannát (öntöszőkannát kéjek) és kértem egy kis szénsavas ásványvizet (szújósz fiszet kéjek).

Pont az alvásidőmben indultunk tovább: nyűgös voltam. A busz ablakából minden játszóteret megbámultam (Játszótéjje megyünk?) és ki akartam próbálni a villamos lépcsőjét is (ededüj szájok je). Bár egyedül szálltam le, azért sírtam.

Juci mamánál és Lalapónál rögtön a kalitkájában kotorászó papagájt szúrtam ki magamnak (féjek madájtój). Aztán kunyiztam egy kis ebédet -- miközben a finom tárkonyos húsgombóclevest kanalaztam, már kértem is a "mászodik"-at.

Befutottak Ábiék, illetve Ábi 7-éves unokabátyja, Marci is. Innentől elszabadult a pokol: iszonyatos sikolyok között kezdtünk bujócskázni a számomra ismeretlen lakásban. Játék közben bebriketteltem, de szerencsére Apánál volt tartalék pelus, Szilvi tisztába is rakott.

Lalapó meg akarta locsolni Ági mamát, úgyhogy hazahozott minket kocsival. Én a Nándi babaülésében el is bóbiskoltam.

Ági mamához szinte Ábiékkal együtt érkeztünk. Még egy nagy hancúrjáték, kis pudingevés, aztán mentünk haza. Jó kis kalandos nap volt.