Béka

Borcsi megkezdte a szobatisztasághoz vezető hosszú, rögös úton az utazást. Általában sikerül eljutnia a biliig, néha 1-1 bugyi, szőnyeg, fél négyzetméternyi parkettafelület bánja a késlekedését.

Egyik délután pucér fenékkel, de sikongatva szaladt anyához:
- Anyuci, béka, béééééka!
Anya nem tudta mire vélni a dolgot, aztán észrevette: a nagyszoba padlójának közepén ott gőzölgött teljes pompájában egy béka-formájú kisplasztika.

Szerencsére az "agyag" többi adagja a biliben végezte, de Borcsi vérszemet kapott. Pár nappal később úgy ereszkedett a bilire, hogy:
- Most pijjangó fojmájút szejetnék.

Vasárnapi bilizés

A múlt előtti hétvégén történt:
Délben szóltam Apucinak, hogy bilibe szeretnék kakilni. Be is hozta Apa a sárga fókát, én meg berángattam azt a fotel mögé. Nincs is annál ideálisabb hely: elölről a fotel fedezi, 2 oldalról meg a kanapé és a komód. Nyugodt hely a nyugodt elmélkedés számára :)

Na, amikor végeztem, Anyuci szólt, hogy futás a fürdőbe, ahol is lemosható az iszapgólemmel való bírkózásom nyoma. Futás közben egy kisebb lógó galacsin azért a padlóra került. Mosás után nem hagytam sem a régi pelusomat, sem az újat rámadni. Mondtam, hogy bugyikát akarok. Megkaptam.

Apa is és Anyuci is gyakran kérdezgette, hogy nem kell-e kakilni, pisilni. Nyeeeeem, válaszoltam mindig. Aztán Anyának feltűnt, hogy barna a badim úgy derékmagasságban. Kibontott, és ott várta a meglepetés. Az ebéd előtti iszapgólem ikertestvére, persze sokkal lágyabb iszapból formázva, dúsan megszórba kukoricával.

A kicsomagolás nem sikerült csont nélkül: még negyed óra múlva is a felmosás sokadik üteme volt a fő teendő :)