Betegség újra

Épp csak kigyógyultam a múltkori fertőzésemből, már jött is az újabb. Csütörtök este végighánytam az előszobát. Nagyon megijedtem. Ahogy kiért az adott adag, én léptem egyet hátra. Így szépen lépésről-lépésre építettem répabarikádot. Tudjátok, hogy mennyire rendpárti vagyok: azonnal szóltam Anyának, hogy gyorsan törölje fel. Amíg ő próbált magának ösvényt törölni a papírtörlővel, addig én levetkőztem, hogy lezuhanyozhasak. Levettem az összehányt ruhákat, leszedtem a pelust (szerencsére nem volt benne csokigolyó) és hoztam a kis sámlimat, amiről be tudok lépni a kádba.

Apa kicsit később ért haza, addig Anya és Ági mami ápolgattak. Anya kamillateát főzött; erről -- Apa pehjére -- csak később derült ki, hogy hánytató hatása is van. Szépen lefeküdtem a nappaliban, lázcsillapító kúpot is kaptam, és Apa mellém heveredve próbált álomba simogatni. Ez eleinte tetszett, de később szemrehányást tettem neki. Meg pólórahányást, meg paplanra, párnára és lepedőre is.

Anya ekkor telefonált az ügyeletre. Az ügyeletes doktor néni nagyon kedves volt. Elmesélte Anyának, miért is volt oly helytelen dolog engem kamillával itatni és tájékoztatta őt a teendőkről. 10-percenként 1-1 kanál enyhén cukros babateát kaptam, eleinte kanállal, később -- mivel elaludtam -- cumisüvegből. Ha 10-ig nem javul a helyzet, akkor kijött volna a doktor néni, de erre nem volt szükség.

Pénteken reggel meglátogattuk a gyerekgyógyászunkat (dr. Molnár Zoltán), de csak a helyettesével (Gergely doktornő) tudtunk beszélni. Kaptam ecsetelőt a számban akkor felfedezett aftára és le lettem tiltva a játszótérről, a tücsökzenéről és a bölcsi játszóházáról.

Szombat délután még mindig nyűgös vagyok, pedig nagyon sokat alszom délutánonként és éjjelente is.