Szerdán sikerült megszerezni anyának az AFP-eredményt. Mondta, addig nem mozdul a kórházból, amíg ki nem adják. A főorvosnál feküdt, már jó régen.
Az eredmény lehangoló, szörnyű és iszonyatos:
AFP alacsony, B-hCG magas.
Mindkettő érték úgy tér el az elfogadottól, hogy az a Down-kór jelzője.
Anya bepánikolt. Azonnal további vizsgálatok kellenek. A nőgyógyász szerint semmi baj, irány a Baross utcai klinika, genetika. Természetesen legkorábban pénteken lehet érdeklődni, mikor van előjegyzéses időpont. Elég hanyag hozzáállás Down-gyanunál, a 20. hétben...
Anya azonnal hazarendelte apát, hogy együtt próbáljanak valahol időpontot szerezni. Mindegy, hova, csak derüljön ki minél előbb, ha down kóros vagyok, vagy ha más baj van. Apa összezuhant, becsukta a laptopját és elindult haza délben. (Apa ezúton is köszöni Norbi bácsinak a gyors fuvart.)
Anya visszarohant az UH-rendelésre, ahol ismét az aranyos szonarológus néni rendelt, aki megnyugtatta anyát és szerzett csókos helyet a Szabolcs utcai OTE-klinikára, másnapra.
A védőnéni sajnos semmi megnyugtatót nem tudott mondani, tényleg Down-gyanús az eset.
Apa közben mind a 3 otthon lévő kismamás könyből elolvasta, amit csak talált AFP, hCG, genetikai vizsgálat, magzatvíz-biopszia és hasonló témákban.
Ilyen szörnyű éjszakájuk még nem volt. Anya gyakorlatilag nem aludt. Én is éreztem a rengeteg adrenalint, én sem voltam nyugton, hánytattam anyát.
Apa mindenféle marhaságokat álmodott összecserélt leletekről -- nem is olyan marhaság, hiszen az agysebészeti műtétek betegeit is összecserélik. Sőt, anya első laboreredménye is másé volt, legalább is ezt valószínűsítette a második vizsgálat.
Így jött el a csütörtök reggel, amikor szüleim már zombiként várták beteljesedő sorsomat.
A Szabolcs utcai klinika genetikai részlege elég felkapott helynek tűnt, vagy 8-10-en vártak előttünk. Végre bejutottunk. Először ez a doktor bácsi is megultrahangozott. Nagyon szépen látszott minden szervecském és minden megfelelően fejlődik. Sajnos anyáék olyan izgatottak voltak, hogy se videó, se fotó nem készült, pedig a doktor bácsi szépen végigmutogatta apának a hugyhólyagomat, a gyomromat, a rekeszizmomat és egy nagy halom csontomat. És közben hallottuk meg az első megnyugtató híreket:
Az alacsony AFP és a magas hCG önmagában semmit sem jelent, csak egy magasabb kockázati csoportba sorol minket. A doktor bácsi szerint anya ugyan csak 27, mégis, a Down-szülés kockázata olyan magas nála, mintha betöltötte volna a 35-öt. 35 fölött pedig rutinból megajánlják a genetikai vizsgálatot, úgyhogy most az én génanyagomat is megnéznék.
Anya és apa meghányták-vetették a dolgot és feltételesen belementek a vizsgálatba, ami kedden lesz esedékes. A doktor bácsi elmondta, az, hogy a vizsgálat során bajom lesz, magasabb kockázatú, mint az, hogy Down-kóros vagyok.
Délután anyáék még visszamentek a nőgyógyász bácsihoz, aki elárulta, hogy valószínűleg egy héttel korábban vették le a mintát, mint ahogy kellett volna; ez megmagyarázza mindkét érték eltérését.
A biztonság kedvéért anya mégis befekszik kedden a vizsgálatra. Apa mindenkit arra kér, szurkoljon, szoritson, meditáljon, imádkozzon (világnézetének megfelelően), hogy ne legyen semmi baj kedden, ill. egészséges legyek.
